Minden idők talán legsikeresebb hazai rockzenekara, az Omega
60 esztendővel ezelőtt, a beat-korszakban kezdte a működését.
A kezdeti próbálkozásokat követően az évtized közepére
alakult ki az első, stabilnak nevezhető felállás. Saját dalaik ekkor
még nem voltak, de így is jól beilleszthetőek voltak a Lemezgyár
azon gyakorlatába, amelyben épp futó, külföldi slágereket
magyar beatzenekarok, vagy táncdalénekesek rögzítettek
kislemezre. Az együttes nyolc feldolgozást rögzített, melyek
négy kislemez formájában láttak napvilágot. 1967 tavaszán,
Mihály Tamás zenekarba való belépése és az Illés saját, magyar
nyelvű beatdalai kapcsán az Omegában is felmerült az igény
néhány saját szerzemény megírására. Később, Presser Gábor
csatlakozásával állandó dalszerző került a zenekarba és
beindult az Omega gépezete. Kislemezfelvételek, fesztiválfellépések követték egymást, alkalmanként szólóénekeseket is
kísértek, de közben beérkeztek az első külföldi meghívások is.
Erről az izgalmas időszaknak állít emléket ez a kiadvány.
Az Omega tagsága '66 és '68 között:
Kóbor János: ének, gitár (1-21)
Benkő László: billentyűk, egyéb hangszer, ének (1-21)
Laux József: dobok, ütőhangszerek (1-21)
Mihály Tamás: basszusgitár, ének (9-21)
Presser Gábor: billentyűs hangszerek (9,10, 12-21)
Molnár György: szólógitár (14-21)
Somló Tamás: ének, szax, szájharmonika (1-11, 14)
Kovacsics András: gitár (1-13)
Varsányi István: basszusgitár (1-8)
Wittek Mária: ének (1-8)
Közreműködött:
Zalatnay Sarolta: vokál (14
